imazászlókTibeti tájképeket nézegetve könnyen felfedezhetjük, hogy jellegzetes a házak, kolostorok, magaslatok vagy a hágók tetején lobogó imazászló. Ezeket általában Szélparipának nevezik és imákat, egyes istenségek képmását és mantráit vagy jószerencsét hozó fohászokat nyomtatnak rájuk annak érdekében, hogy a szél mindenfelé közvetítse a hatásukat. A lungta védelmezi a veszélyes, magas helyre utazókat, a káros helyi erők ellen védelmet ígér és elősegíti a jólét, a bőség és a szerencse gyarapodását. Eredetével kapcsolatban több elképzeléssel is találkozhatunk, de valószínűleg a „szél”, vagyis a belélegzett levegő és az „életenergia” azonosságának indiai gondolatára vonatkozik. Az imazászló ábrázolásának legelterjedtebb formáján középen a „Legjobb paripa” vágtat, a négy sarkán pedig négy állat a „Szélparipa négy istensége” található. Bal alsó sarokban a keleti Oroszlán , a jobb felső sarokban a déli Sárkány, a jobb alsó sarokban a nyugati Tigris, és a bal felső sarokban az északi, a mitikus Garuda  madár van elhelyezve.