talalo szekrenyEmlékszem gyermekkorom karácsonyaira, amikor még én néztem megigézve a dohányzóasztal tetejére állított és feldíszített karácsonyfát. Nálunk nem volt szokás titokban díszíteni a fát, mindig közös családi program volt december 24-én délelőtt. Anyukám főzött a konyhában, apukám betalpalta a fenyőfát és mi gyerekek a szaloncukorral foglalkoztunk közben. Mire elkészült az ebéd, a karácsonyfa is teljes pompájában állt a nappali sarkában az asztalon. A legizgalmasabb azonban a vacsora volt a nap során, amikor a tálalószekrényből az étkezőasztalra kerültek a féltett és évközben alig használt étkészletek, előkerültek a legszebb poharak. Az asztal ilyenkor mindig roskadozott a finomabbnál finomabb ételektől és italoktól. A karácsonyi esti mesét még 18 éves koromban is megkaptam édesapámtól, aki kedvenc fotelébe leülve elővette a féltett meséskönyvét, melyből gyermekként még ő is meghallgatta a karácsonyi mesét édesapjától. Sokáig nem hallottam a mesét, de mióta gyermekeim megszülettek, édesapám ismét mesél karácsony este, de most nem nekem, hanem unokáinak.